Az egyik apropó, amiért e mélytengeri téma felvetődött az, hogy elérte a Marianna-árok fenekét a Nereus nevű robot-tengeralattjáró. A Marianna-árok 11 ezer méteres mélysége a legmélyebb pontja a Csendes-óceánnak. A kísérlet még május 31-én történt. 1998 óta ez volt az első próbálkozás a Marianna-árok fenekének elérésére.

A szerkezetet egy hajóról irányították, de akár magától is képes volna küldetéseket teljesíteni. Andy Bowen, a Woods Hole Óceánográfiai Intézet projektmenedzsere szerint egy ilyen robottal az óceán bármely területét meg tudják vizsgálni. Szerinte a Nereus új korszakot nyit az óceánkutatásban.

Mélytengeri világ:

szólj hozzá: Mélytengeri expedíciók

Az óceán legmélyebb pontja a Challenger- (Kihívás-) szakadék, ami a Marianna-árokban található, a Csendes-óceán nyugati részén. A 11 ezer méteres mélységben elmerülne a Mount Everest is. A nyomás pedig 1100-szor magasabb, minta felszínen.

Így aztán eddig csak két alkalommal sikerült sikeresen leküldeni ebbe a mélységbe egy felderítő alkalmatosságot. 1960 januárjában Jacques Piccard és Don Walsh vállalkozott az egyetlen ember-vezette túrára a Trieste nevű, svájci építésű hajóban. A kilencórás akció során húsz percet töltöttek az óceán fenekén, ami alatt meg tudták mérni, hogy milyen mélyen vannak (10916 méter). Több ember sosem járt a Marianna-árok legmélyén.

35 évvel később aztán a Kaiko nevű japán robothajó is leereszkedett oda, és ekkor 10911 méteres mélységet mért. Készített felvételeket az élet nyomairól, például lekapott egy tengeri uborkát, férgeket és garnélarákokat. A Kaiko ugyanakkor a Nereusszal szemben kábellel kapcsolódott a felszínről irányító hajóhoz. Sajnos azonban 2003-ban elvesztették, mivel elszakadt a kötél egy expedíció során.

A KAIKO munkában:

A jelenleg legmélyebbre ereszkedő szerkezetek a Nereus elkészültéig 6500 méterre tudtak leúszni, így az óceánfenék 95 százalékát tudták megvizsgálni a tudósok, a Nereusszal azonban már ez 100 százalék - azaz nincs olyan óceánfenék a Földön, ahova ne érnénk el.

A NEREUS a Mariana árokban:

A másik évforduló: ötven évvel ezelőtt, 1960 január 23-án hajtotta végre a világ első mélytengeri merülését Jacques Piccard, a batiszkáf nevű mélytengeri merülőhajóval, melyet apja, a svájci-belga fizikus, kutató, felfedező: Auguste Piccard professzor fejlesztett ki. Joggal tartja őt a tudományos közvélemény a magasságok és mélységek Kolumbuszának

Ki is volt Auguste Piccard?

Auguste Piccard professzor:

Auguste Piccard (1884. január 28. – 1962. március 24.) svájci-belga fizikus bázeli tudóscsaládban született. Apja a helyi egyetem kémia tanszékének volt a vezetője. Nagybátyja tervezte a Niagara-vízesés első turbináit. Auguste először gépészmérnöki oklevelet szerzett, majd fizikából doktorált. A kozmikus sugárzás kutatásával kezdett foglalkozni. Akkoriban a sztratoszféra vizsgálatához meteorológiai szondákat alkalmaztak. Ezekkel a léggömbökkel kockázatos lett volna embert felküldeni, hogy ott méréseket végezzen, mert nagy magasságban változnak a hőmérsékleti viszonyok, a légnyomás drasztikusan lecsökken, miközben a levegő oxigéntartalma is igen kicsi. Auguste Piccard fivérével különleges léggömböt tervezett. Mintegy két méter átmérőjű, légmentesen záródó, túlnyomásos gömbfülkét készíttettek. Ebben az ember biztonságban érezhette magát még igen nagy magasságban is. A programot támogatta a Tudományos Kutatások Belga Nemzeti Alapja (FNRS), így a különleges szerkezet elnevezése is ez a betűszó lett. Elsőként 1931. május 27-én Auguste Piccard és Paul Kipfer próbálta ki a szerkezetet.

Auguste Piccard és Paul Kipfer

Az FNRS a németországi Augsburgból indult, és 15 781 méter magasra emelkedett. A mérések szerint a légnyomás itt már a tenger felettinek csupán tizedrésze volt. 16 órás repülés után sikeresen értek földet. A különleges léggömb 1932. augusztus 18-án új kabinnal, rádióval felszerelve, belsejében Auguste Piccard-ral és Max Cosyns belga fizikussal 16 940 méter magasra jutott fel.

Piccardot foglalkoztatta a mélytengeri kutatás gondolata is. A sikeres magas légköri kutatásokra használt gömbfülke alapján olyan búváreszközre gondolt, ami több ezer méteres merülést is lehetővé tudott tenni. A terv megvalósításához csatlakozott fia, Jacques Piccard is. Együtt építették meg a mélytengeri búvárgömböt. Ezt batiszkáfnak nevezték el a görög bathüsz (mély) és szkafosz (hajó) szavakról. A mélytengeri kutatásokra szolgáló szerkezet az FRNS 2 jelzést kapta. 1948-ban a nyugat-afrikai partok közelében Auguste Piccard és Theodore Monod professzor 1360 méter mélységbe merültek. Korábban csak búvárharanggal lehetett nagyobb mélységekbe jutni, a rekord 650 méter volt.

A merülési tapasztalatok alapján és a technikai fejlesztések után 1953-ra megépült a Trieste nevű batiszkáf. A szerkezet 50 tonnás, 18 méter hosszú volt. A benne utazó személyzet a ballaszttartályok alatti fülkében tartózkodhatott.

A Trieste nevű batiszkáf


A búvárgömb fala 12 cm vastag acélból készül, ami biztosította, hogy hatezer méter mélységig kibírja a nyomást. A legfontosabb, de technikai szempontból a legkritikusabb alkatrész a vizuális megfigyelést lehetővé tevő átlátszó plexiablak volt.

Kúpszerűen alakították ki, hogy a hatalmas víznyomás az acélfoglalatba jól rögzíthesse. Szabad szemmel ezen keresztül lehetett kilátni, és a reflektor segítségével megvilágított terepet tanulmányozni. Auguste Piccard és Jacques Piccard, apa és fia 1953-ban 3150 méterre ereszkedett a tenger mélyébe.

Jacques Piccard (Brüsszel, 1922. július 28. – Genf, 2008. november 1.) apja nyomdokain haladt. Svájci mélytengeri kutatóként és oceanográfusként tartja számon a tudomány. A napokban hunyt el 86 éves korában. A tudósítások szerint „az egyik utolsó nagy felfedezőként, a legnagyobb mélység embereként, egy igazi Nemo kapitányként” méltatták. Hosszú élete során több búvárhajót is épített közepes mélységekre. 82 éves koráig maga is használta őket, több merülésben is részt vett.

Egyik legfontosabb kísérlete az volt, amikor 1969-ben sodródó merüléssel háromezer kilométeren keresztül egy hónapon át követte a Golf-áramlatot. A Trieste nevű batiszkáffal 1960. január 23-án Don Walsh amerikai kutató társaságában lemerültek a Mariana-árok legmélyebb pontjára, a Challanger szakadékba, 10916 méter mélységbe. Ezt a teljesítményt a mai napig nem ismételte meg senki. Ebben a hatalmas mélységben, az óriási nyomás birodalmában élőlényeket találtak, amire nem számított a tudomány. Ez a felfedezés vezetett ahhoz, hogy megtiltották atomhulladék elhelyezését a tengeri árkokban.

Jacques Piccard és Don Walsh a batiszkáfban

Jacques Piccard Fia: Bernard Piccard sem esett messze a hódító ősök almafájától, az ő nevéhez fűződik -  többek között a  Solar Impulse projekt, amely egy, a Földet csak napenergiával hajtva körülrepülni képes repülőgépről szól.

 Bernard Piccard

 A Solar Impulse repülőgép

Reméljük a következő Piccard-fiú valamelyik közeli bolygót vagy csillagot veszi célba…